Áprilisi törvényeknek hívjuk azt a törvénycsomagot, ami 31 cikkelyből állt, az utolsó rendi országgyűlés fogadta el és V. Ferdinánd szentesítette 1848. április 11-én.

A törvénycsomag nem más volt, mint tulajdonképpen a 12 pont paragrafusokba foglalása, és ezzel  Magyarországot rendi államból polgári, parlamentáris állammá emelkedett. Persze továbbra is a Habsburg Birodalom részei maradtunk, ezért az európai államok ezt jobbára nem ismerték el.

A jelentősebb törvénycikkek az országgyűlésnek felelős, független magyar minisztérium hatáskörét taglalták. Eszerint a király, illetve a nádor intézkedései kizárólag akkor érvényesek, ha a Buda-Pesten székelő minisztérium valamelyik minisztere aláírta - ezzel szabtak gátat az uralkodói önkénynek. Így “minden polgári, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban” kizárólag a független magyar felelős minisztérium gyakorolhatja a végrehajtó hatalmat.

 Az országgyűlés megmaradt kétkamarásnak: a felső tábla szervezete nem változott, az alsó táblát ezzel szemben népképviseleti alapokra helyezték. A törvénycikk előírta az országgyűlés évenkénti pesti ülésezését is. Jelentős rendelkezés volt még, hogy az uralkodó csak az előző évi zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása után teheti meg, hogy feloszlatja az országgyűlést (már ha akarja). Az országgyűlés ülései pedig nyilvánosak, tehát bárki értesülhet az ott hozott rendelkezésekről, törvényekről.

Választójog - kinek jár?

Az országgyűlési képviselők megválasztására minden olyan 20 éven felüli férfi választójogot kapott, aki nem állt büntetőeljárás, gazdai, gyámi hatalom alatt, törvényes vallásfelekezethez tartozott, bizonyos vagyonnal rendelkezett (azaz 300 forint értékű ingatlan, illetve negyed úrbéri telek), esetleg olyan iparos vagy kereskedő volt, aki műhellyel, gyárral vagy teleppel rendelkezett, vagy - jövedelemre való tekintet nélkül - értelmiségi volt. A választhatóságot 24 éves korhoz és a magyar nyelv ismeretéhez kötötték.

A VI.-VII. törvénycikk a Partium visszacsatolásáról, illetőleg Magyarország és Erdély egyesítéséről rendelkezett.

A dézsma és a papi tized az enyészeté lett

A törvény kimondta a közteherviselést, a papi tized eltörlését, az ősiség eltörlését, a jobbágyi szolgáltatások megszüntetését (robot, dézsma, pénzbeli fizetések), de a földesurak kártalanítására csak általános megfogalmazást tettek: azt a “nemzeti közbecsület védpajzsa” alá helyezték. Később, amikor ismét tárgyalni kezdték ezt a kérdést, félre kellett tenni: az országot ért külső támadások elleni védelem megszervezése sürgetőbb feladatnak bizonyult.  A földesurak kártalanítását csak a szabadságharc után az 1853. márciusi “úrbéri pátens” rendezte.

Soha többé cenzúra!

A sajtószabadságról hozott törvénycikk kimondta, hogy a gondolatait a sajtó útján bárki szabadon terjesztheti, nincs előzetes ellenőrzés, vagyis cenzúra. Ebben a kérdésben csak néhány kisebb megszorítást hoztak, tilos volt például az alkotmány megdöntését kilátásba helyezni, vagy az uralkodóházat megsérteni. A sajtóvétségek elbírálását esküdtszék elé utalták. Lapalapításhoz magas óvadékot kellett letétbe helyezni: ha naponta jelenik meg, 10000 forintot, ha ritkábban, 5000 forintot.

Fontos rendelkezés volt a  “bevett” vallások (gyakorlatilag a keresztény egyházak) egyenjogúsításáról, és a belső rendfenntartó erő, a nemzetőrség létrehozásáról szóló törvénycikk.

A törvények által megalkotott rendszer egyébként nem volt tökéletes - de legalább lehetővé tette a polgári Magyarország megalkotását. A törvényekkel olyan, a rendiséget maga mögött hagyó állam jött létre, amely magáénak tudhatta az önállóság legfontosabb kellékeit. A rendkívüli körülmények miatt előbb jött létre a felelős kormány, mint az a népképviseleti parlament, amely ezt a kormányt ellenőrizte.