Érdekes olvasmányt találtam Imreh Sándor, volt Mátyás-huszár tollából, aki személyesen találkozott Petőfivel - alighanem ez az élmény késztette arra, hogy évek múltán is bőszen keresse a nagy költő sírját. Az egész történet itt olvasható, addig is álljon itt egy részlet belőle. (Később talán fogok még belőle idézni.)

"Mi, az erdélyi fiatalság, tisztek, altisztek és közvitézek vegyesen, dalárdát alakítva, elébb Bemnél, azután Petőfi Sándornál tisztelegtünk január 26-án este. Harci- és más szép népdalokat énekeltünk. Kedvenc dalunk volt akkor, a nemzeti dalokon kívül, a Búsul a lengyel és a Marseillaise című dal is.

Midőn a Bem tábornok szállása előtt a Búsul a lengyel hona állapotán című dalt elénekeltük, összehangzólag, igazi érzéssel, az ősz tábornok – mert, úgy lehet, e dal szíve húrjait címzette – az ablakból kihajolva, kérdezte: hogy az miféle dal? S midőn annak szövegét röviden megmagyarázták, köszönetet mondott a daltestületnek a szíves figyelemért. Azt a dalt – mint állítá – akkor hallotta először.
Minket aztán hazaküldvén, mondta, hogy pihenjünk, mert a nyugalom erőt ád.

Petőfi Sándor, midőn nála megjelentünk, s egy pár dalt elénekeltünk, behívott mindnyájunkat szállására, s velünk egyenegyen barátságosan kezet szorított, aztán egy cseber bort hozatott fel a pincéből legénye által, s megkínált valamennyiünket – magyar ember szokása szerint – borral, kenyérrel, szalonnával, szivarral, dohánnyal stb. Üvegpohár alig volt két darab e szálláson, tehát fazakakkal, kancsókkal, csuprokkal és fatálakkal fogyasztottuk a bort. Jó volt az úgy is. Nagyokat nevettünk, amidőn a csuprokkal és fatálacskákkal koccintottunk. Alig kell mondanom, hogy borozás közben folyton énekeltünk.

– Úgy, úgy, fiúk – szólt Petőfi Sándor –, csak magyar dalokat énekeljetek s nem idegeneket. Azt a szép lengyel dalt, s a franciák szabadságdalát énekelhetitek, de a német nótákkal kikergethettek a világból. Egy néhány percnyi barátságos beszélgetés után búcsút vettünk a nagy költőtől, amidőn ismét kezet szorított mindnyájunkkal, s távoztunk. Akkor még nem tudtuk, hogy olyan világhírű nagy emberek járnak, kelnek ott közöttünk."